2012. április 30., hétfő

Bukovina - a családom múltja

Az előbbi bejegyzésem a történelmi hűség okán született mintegy háttérként. De ennél talán érdekesebb lehet, sőt biztosan az, azok a történetek, amiket a nagyszüleimtől szüleimtől hallottam.
Magáról a hosszú útról és azután az új élet, új kezdet nehézségeiről. Arról amit otthagytak, és akiket útközben elveszítettek.

Így hallottam anyám két lánytestvéréről, akik nem élték túl a kitelepítés éveit. Úgy kellett eljönniük egy kis bácskai faluból, hogy a kanyaróban meghalt egyik kislányt el sem temethették. Vagy mesélték a nagybátyámról, aki szerencsésen ma is közöttünk van, hogy 6 éves gyerekként ő ment a család egy szem tehénkéjével a férfiak között. Lemeradva, sokszor hetekig nem látták, hiszen lassabban haladtak az állatok miatt. Neki kellett vigyáznia rá, mert a nagypapa a szekeret hajtotta, és nem volt más.

Vagy azokról a sváb családokról akiknek a helyébe őket telepítették. Nekik is sokszor erőszakkal kellet elhagyni az otthonaikat (egy-egy helyen ott volt a tűzhelyen még az ebéd is). Sőt volt, hogy a székely családot beköltöztették a sváb család nyakára. Egyik az egyik szobában másik a másikban. Mesélték, hogy ahová az anyai nagyszüleim költöztek volt egy fiatalasszony akit elvittek ráadásul az oroszok egy kis robotra is. A kicsi gyermeke éppen csak felérte az asztalt......

Nem voltam még Erdélyben, bár nagyon szeretnék egyszer. Két fiam már igen, őket iskolai kirándulással elvitték, velük voltak a szüleim, Anyuék tavaly már harmadszor jártak ott.
Sikerült a csíksomlyói búcsúra elmenniük, és onnan a vendéglátójuk segítségével Brassóba is, ahol az apai nagyapám volt inas.

És végre Bukovinába is, a Szucsáva folyó partján lévő kis faluba. Pici szegény település, a keskeny kis földekben éppen úgy volt a vetemény, ahogyan a nagymama mesélte káposzta és hagyma hosszú sorokban. A régi házakból már semmi sincs, nem lehet tudni, hol laktak régen, csak sejteni, hogy valahol a falu szélén, ahol azt a régi körtefát és mellette a bodzást találták...talán...

Bukovina

Böjte Péter elbeszélésében így emlékezik meg a madéfalvi veszedelemről:

“Mária Terézia azt akarta, hogy a székelyek álljanak az osztrák élire, menjenek a határokra s álljanak őrséget, mert erőst jó katonák vótak. De azok nem vállolták! Azok nem. Inkább abba a nagy hidegbe béhuzakodtak a szalonkai erdőbe. Egy reggel a Bukov katanái rejamentek a falukra s az asszonyokat s a kicsi gyermekeket kihajtották az emberek után. Hogy futtak azok szegények, s hogy sírtak! Amikor az öregebbek s a kicsikék, akik gyengébbecskék vótak, kezdtek posztulni, akkor ők mind béhuzakodtak Madéfalvára. Az eppe Vízkereszt előtt való nap vót. Januárnak hetedikjén virradatkor, a katanaság rejik ment. ágyúkval mind esszelövöldözték a falut. Aki futott, kardokval mind levágták. átkozottak legyenek még haló porikban es!”

Miután a Habsburg Birodalom 1774-ben megszerezte Bukovinát, az osztrák-porosz háborúban kitűnt Hadik András tábornok összegyűjtötte a Moldvában szétszóródott székelyek egy részét, és letelepítette őket Bukovina öt falujában. Így alakult ki a bukovinai székelység. Az alapított falvak: Istensegíts, Fogadjisten (1776), Hadikfalva, Józseffalva (1785), Andrásfalva (1786).
















Az 1940-es évek elején Kelet- és Közép-Európában egy lakosság-áttelepítési hullám indult meg, amelynek a románok, szerbek, németek, svábok mellett szenvedő alanyai voltak a moldvai magyarok is.

A Bukovinai öt magyar faluban élő mintegy 15 ezer székely is arra kényszerült, hogy elhagyja azt a lakóhelyét, amelyre őseit jó másfél évszázaddal azelőtt telepítették. Szegedtől délre található Bácskába kerültek. A magyar kormány nem vette figyelembe azt a kérésüket, hogy egy helyre telepítsék őket, sőt, az öt falu lakosai 28 helyre költöztették. Onnan pedig később a háború délvidéki eseményei következtében Magyarországra.

Bukovinai székely csillagrózsás minta - Manka Titkos Sal -jában

Jól indul a reggel, tegnap megjött Mankától a minta!
Nekem nagy meglepetést, és nagy örömet is okozott egyben, hogy egy bukovinai székely motívumról van szó!














Az én családom apai és anyai ágról is erről a nagyon távoli vidékről származik. Istensegits faluban éltek egészen az 1940-es évekig. Amikor is a kitelepítések miatt, el kellett hagyniuk szülőföldjüket, és hosszú fájdalmas út várt rájuk, míg megérkeztek ide Magyarországra. A szüleim már itt születtek Tolna megyében, mégis nagyon kötődünk székely gyökereinkhez.
Ezért is fogom ezt a kis mintát meleg szívvel készíteni. Köszönöm Manka!

2012. április 26., csütörtök

Titkos mini-SAL Mankával




Egy kis közös titkos :))) hímzés. Manka által tervezett szép kis magyar népi motívumból - kétrészes mini SAL.
A minta 59 x 59 öltés , keresztszemes és monochrome. A kész hímzést mindenki tetszése szerint fejezi be , remek kis biscornu vagy tűpárna lehet belőle.
Jelentkezési határidő : 2012. április 29.vasárnap
Kezdés : 2012. április 30. hétfő

2012. április 16., hétfő

Faby Reily - Apple blossom biscornu

- az újabb fázisfotó, most már egy kis zöld is van benne.



Itt még nem igazán mutatja magát. A kontúr nagyon sokat jelent, és persze még hiányoznak a zöldek, és a faág színei - villanyfénynél vakuval a színek sajnos nem az igaziak. :(

2012. április 13., péntek

Faby Reily - Apple blossom biscornu

Jaaaj és muszály megmutatnom végre mibe is kezdtem bele. Mindig is szerettem volna hímzős cuccokat, nekem még nincs és nagyon tetszetek Faby reilly készletei. egyik szebb mint a másik. Amikor az almafavirágos készletet megláttam eldőlt a sorsom. Tegnap megvettem hozzá a gyöngyöket is és nagy izgalommal vártam, hogy milyen lesz. Persze lehet, hogy ezzel más megvárta volna a végét, mármint a gyöngyözéssel, de nekem muszáj volt azonnal de rögtön, mivel még sosem csináltam ilyet. Az összhatás kedvéért egy kis kontúr is ... és.


... hát... nem szééép!

Etude a la Rose - Pierre de Ronsard

Újabb képek készültek - a szépia részek mér megvannak, és nagyon vártam, hogy belekezdhessek végre a rózsákba is!

2012. április 10., kedd

RR - termésnaptár - április

Hamar elkészültem a kínai lila-bogyókkal. A képen látható kékes bogyótövekkel azonban nem voltam elégedett, így kibontottam, és a sötétebbik barnával dolgoztam, ami az ágakban is van egy kevés.
Gyorsan lehetett vele haladni, mert a minta olyan volt, viszonylag nagy és szabályosabb felületek és kevés fonalváltás.

2012. április 2., hétfő

Házi Áldás


Készítettem egy Házi áldás mintát Mizsuzsa ötlete alapján.
Sokadik tervbe vett hímzés. Mindenképpen szeretnék magam is egy ilyen házi áldást, remélem még az idén..... a mintát szívesen elküldöm emailben.




Egy létező minta átdolgozásával készült, amit Zsuzsi kinézett magának, de sehogy sem fért el neki a szöveg. Így fogtam a pattern-maker programot, és szépen kockáról kockára bevéstem a mintát, a közepén lévő öltéseket kihagyva. A szöveget pedig ezután igazítottam bele. Amennyire lehetett kicsi betűmérettel, hiszen maga a minta sem nagy. Nekem ezért is tetszik, az egyszerűsége, otthonossága mellett. Nincs benne semmi hivalkodás.