Hú... elvesztem, kicsit úgy érzem magam, mint amikor először elmentem a Planetáiumba, és felnézve a kupolára mindent látni akartam, aminek egy idő után bizony fejfájás lett a vége.
A mellettem ülőnek elpanaszoltam, és ő bölcsen annyit mondott, ne akarjak miden apró részletet látni, hanem próbáljak meg lazítani, és együtt befogadni a látványt.
Hát igen, de ez bizony egészen más, is itt ha megfog egy-egy kép, mondat, jó elveszni a részletekben, egy csipkeszegély, egy szép anyag, egy finom motívum, egy aprólékosan és ízlésesen megkomponált csendélet. Külön-külön minden darabkája is figyelmet érdemel.